Back to top

Rólunk

Egyszer csak minden összeállt...

Tállyán születtem, kisgyerekként is rengeteg időt töltöttem itt, és mivel a nagyszüleim szőlővel, oltványokkal foglalkoztak, észrevétlenül ívódott belém ennek szeretete. Az egyetem után másfelé vitt az utam, de nem vagyok városi ember, így örömmel vettem át a nagyapámtól az Ötvenhold-dűlőben lévő 0,3 hektárt 2009-ben. 

Az első borom is innen készült, és a férjemnek, Tamásnak nagyon tetszett a száraz, de botritiszes karakterű bor, talán ezzel hódítottam meg a szívét. Ekkor még álomnak tűnt, hogy borászkodjak – egyedül, megfelelő eszközök nélkül ez elképzelhetetlennek látszott.

Más nők ékszereket kapnak ajándékba, Tamás hordót szeretett volna nekem venni. Nagyon hitt bennem, ami végül oda vezetett, hogy 2012 körül elkezdtünk közös szőlőterületekben gondolkozni, és egyszer csak minden összeállt. Egyre több jó adottságú dűlőben tudtunk területet vásárolni, a nagymamám tapasztalata is sokat segített a választásban. Idővel sikerült több régi családi területet visszavásárolnunk. Nem feltétlenül a legjobb állapotban voltak az ültetvények, sokat közülük fel kellett újítani.

Közben elkezdtem a borásziskolát Budafokon, a szakmai gyakorlatot itt, Tokajban, a példaképnek tartott kedvenc pincémnél, Bott Juditéknál töltöttem. Rengeteget tanultam mellettük, nagyon élveztem a közös munkát, végül a vizsgaborom is náluk készült el.

Az eredeti terveink szerint a nagyszülőknél lett volna a pince, de az élet megint közbeszólt, ugyanis egy csatornázás miatti beázás okán új helyszín után kellett néznünk: így találtunk rá a mostani birtokközpontra, egy régi kőházra, alatta pincével, ami ugyan nem volt romos állapotban, de jócskán akadt vele munka. 2014-re készült el a feldolgozó és a pince, majd mire egy évvel később a kislányunk, Adél megérkezett, már lakható állapotban volt a ház is.

A pince körüli munkákban nagy segítségünkre van Dorogi István, aki főleg a szőlészeti munkákat felügyeli, de a szüret alatt is jelen van. Bármilyen kérdéssel fordulhatunk hozzá, mindig a legjobb tudása szerint segít nekünk.

A termékpalettánk még alakul, de a középpontjában egyértelműen a furmint áll; hiszem, hogy ez a szőlőfajta önállóan is megáll a lábán. A hárslevelűt szintén szeretjük és nagyon ígéretes fajtának tartjuk, de ha egy dűlőben vegyes az ültetvény, akkor együtt készül bor belőlük. Ha leraktuk az alapokat, akkor gondolkodunk majd további fajták, esetleg klónváltozatok telepítésén. Nálunk a borok stílusa határozza meg a nevet, könnyen előfordulhat, hogy egy korábbi név alatt egy másik dűlő termése jelenik meg majd.

Úgy érzem, tékozló gyerekként tértem vissza, de most már látom azokat az értékeket, amik mellett korábban elsétáltam. Szeretném, ha a gyerekeink élveznék, amit csinálnak, és csak akkor követnének, ha tényleg a borral és a szőlővel szeretnének foglalkozni.

Éless Tímea